II. András és Szent Erzsébet küldetése

A keresztes hadjáratokról, ha olvasunk bármilyen könyvben, láthatjuk, hogy már ott sem voltak túlzottan sikeresek. Ezeknek a keresztes hadjáratoknak a célja az lett volna, hogy visszaszerezzék a Szent Földet.

Az 1. keresztes hadjárat vezetésére meg is kérték Szent László magyar királyt, de ő nem vállalta.

A 3. keresztes hadjáratban a magyar keresztesek Oroszlánszívű Richard vezetése alatt vett volna részt 1189 -ben, de keresztesek el akartak térni az eredeti haditervtől és meg akarták ostromolni Bizáncot. III. Béla király ezért nagy eréjjel lépett fel, s figyelmeztette a seregeket, ha Bizánc ellen támadást intéznek, a magyarok királyával gyűlik meg a bajuk. Hogy figyelmeztetésének nyomatékot adjon, a magyar kereszteseket nem engedte továbbvonulni a nemzetközi keresztes haddal együtt, ezért hazahívta őket.

A 4. keresztes hadjárat során Ince pápa 100 ezer gyereket akart küldeni a keresztes hadjárattal, mondván, hogy a muzulmánok hátha úgy meglepődnek a gyerekek ártatlánságától, hogy feladják a Szent Földet... az igazság az, hogy a gyerekek a velencei kalmárok kezei közé kerülve rabszolgakereskedelem áldozataivá lettek. A keresztes had nagy nehezen megérkezett ugyan, de jóval kevesebben, mint amennyire számítottak. Ennek ellenére sem volt elég pénz a keresztes had szállítására, de végül megegyeztek a velenceiekkel, hogy a szállításért cserébe megtámadják Zára várát, mert az Velence kereskedelmi versenytársa volt. Így indult el a keresztes had az akkori eszmével (eretnekek gyilkolása bocsánatos bűn a pápa áldásával) összhangban.  Ezért támadták meg a Dalmáciában elhelyezkedő Zára várát (Zadar), amit felgyújtottak és lemészárolták annak lakosságát. Szent Imre királyunk pedig ennek hallatán megrökönyödött, majd azonnali magyarázatot követelt a pápától, hogy mi szükség volt a Magyar Királyság területén elhelyezkedő, keresztény lakosság lemészárlására. A 4. keresztes hadjárat vezetésére felkérték még II. András édesapját, III. Bélát is, aki megigérte ugyan, de mindig halogatta, aminek feladata végül a II. András királyunkra hárult. A 4. keresztes hadjárat során Bizáncot felgyújtották, a császárt elüldözték, majd ezekután elérték a Szent Földet, ahol találkoznak az igazán kemény muzulmám lovagokkal, akik elsöprik a keresztes hadjáratot. Ezek a muzulmán lovagok nem semiták, hanem az irán-török népekből valóak, akik a szuvizmust vallották. A származásuk miatt a szuvizmust az iszlám világban üldözték. A nyugat európaiak időközben rájöttek, hogy hogyan is kellene a Magyar királyt eltávolítani a Kárpát medencéből. III. Béla király igéretét pedig II. Andrásnak kellett betartania. II. Andrásról pedig az akkori szerzetesek - csodálkozva - úgy írnak, mint aki nem felejt és betartja az igéretét, ugyanis ehhez a szerzetesek nem szoktak hozzá, a többi királyt illetően. II. András király rovására írják, hogy elpazarolta a királyi vagyont, kiürítették a kincstárat. Nem erről van szó. II. András nagyon is adakozó volt, ugyanúgy mint hajdanán Atilla királyunk is. Ha akarták volna, akkor a kincstárat egy pillanat alatt kiüríthették volna, de az 30 év alatt sem ürült ki. II. András kortársa Dzsingisz Kán volt. II. András nagyon is tudta, hogy veszélyt jelent a Magyar Királyságra, ugyanis Dzsingisz Kánra a világ úgy tekintett, mint az új "Dávid királyra" (zsidó királyi címet nem aggatnak ám akárkire!). II. András éppen ezért óriási terveket kezdett el szövögetni, ami rengeteg kiadással járt.

II. András még tartotta a kapcsolatot a Magna Hungáriával. Ennek biztosításához meg akarta erősíteni a Kunokat, hogy a jövőben is biztosítva legyen ez a kapcsolat, de ez sajnos nem sikerült IV. Béla korában. II. András hogy megerősítse a Szent Földet, várakat építtetett, majd elrendelte, hogy az ezüstbányák jövedelméből biztosítsák a jövőben is a várak működését. Ennek ékes példája Szíriában a Margati vár, ahol jelenleg is magyar régészcsoport dolgozik annak a feltárásában, helyreállításában, hogy később turistalátogatásra kész állapotban adják át . Itt  képzik ki a jövőbeni szír régészeket is.

1217 -ben az 5. keresztes hadjárat alkalmával II. András olyan fényes hatalmas hadsereggel jelent meg Szíriában, amilyet se előtte, se utána azóta sem láttak. A babiloni szultán, aki hatalmas területen uralkodott (Iraq, Irán, Egyiptom) vonta ki Jeruzsálemből hadait, mert híre ment II. András érkezésének. Tehát nem azoknak a szerencsétlen amatőr szájhős banda érkezésének híre, akiket Oroszlánszívű Richard, vagy Barbarossa Frigyes vezetett (utóbbi orrabukva beleesik a folyóba, melybe belefullad), vagy ráadásként IX. Lajos francia király, kit elfognak a muzulmán lovagok és kézről kézre adják a birodalomban.  A visszahúzódó babiloni szultán seregeit a szélsebes hadjárat legalább két helyen utoléri, ahol hatalmas győzelmeket arat. Az egyik a Tábor hegy, a másik a Nílus delta vidéke. Verbőczy István említi meg mellékesen a 3 -as törvénykönyvben, hogy ő még látott olyan oklevelet, melyet II. András állított ki a Tábor hegyen. Ehhez pedig el kellett foglalni a Tábor hegyi muzulmán erődöt. Innentől fogva található meg a magyar király címek közt a „Jeruzsálem királya” cím. Ezért történhetett meg az, hogy agyonhallgatták ennek a keresztes hadjáratnak a jelentőségét és turistaútként írják le a könyvekben.

 II. András keresztes hadjárata során egyre rosszabb hírek érkeztek otthonról, épp ezért vissza kellett fordulnia mihamarabb, mert a haza veszélyben volt. Útja során az Örmény király kereste fel azzal a kéréssel, hogy a lányához adja hozzá II. András fiát Endrét. E szerződés szerint pedig az Örmény királyság a Magyar Királyság alá tartozott. Útja során kereste fel Igonémi szeldzsuk török szultán is, és ő is arra kérte meg, hogy adja hozzá egyik lányát, cserébe felveszi a kereszténységet, úgy, hogy elveti az iszlám vallását, mely tett halálos bűn az iszlám valláson belül. Ezt a római pápának küldött leveléből ismerjük. Igen ám, de II. Andrásnak már nem volt több lánya, melyet feleségül adhatott volna, így esett a választás testvérére, Margitra. Ekkoriban akarták Igonémi szeldszuk török szultánt megválasztani Bizánci Szultánnak, melyet maga a római pápa vétózott meg ugyan, de ez csak II. András közbenjárásával sikerült elérni. (Megj.: a szeldzsuk törökök a rokonaink és nem az oszmán törökök). (az akkori Bolgár királyhoz is hozzáadta egyik lányát)

A Magyar Királyságnak társországai is voltak: Dalmácia, Szerbia, Horváthország, Bulgária és a Kijev -i Fejedelemség. A Kijev -i Fejedelemséget ekkor II. András fia, Kálmán kormányozza. Ezek a királyságok és fejedelemségek inkább tartoztak a Magyar Királysághoz, mint a római pápaság fennhatósága alá, mely semmilyen védelmet nem biztosított számukra a behatolók ellen. Ennek ellenére mindig is akadtak rebellisek, akik többre vágytak. II. András ahogy elhagyta a Kárpát medencét, Szerbia megtámadta Horvátországot a pápa bíztatásával és jóváhagyásával, így került Horvátország Szerbia fennhatósága alá gyarmatként, majd váltak pápai hűbérré. Az 5. keresztes hadjárat során a pápa álltal megbízott bérgyilkosok 3 -szor próbálták meg eltenni láb alól II. Andrást. Mire II. András hazatért, egy feldúlt, kifosztott Magyar Királyság képe fogadta. II. Andrásnak 17 év alatt sem sikerült a korábbi állapotokat visszaállítani.

A Mongol - Tatár Birodalom tele volt sivataggal, köves pusztával: Egyiptom, Kis Ázsia, Mezopotámia, Kaukázus, Belső Ázsia. Ezeken a területeken megfelelő mennyiségű élelmet nem lehet biztosítani, de még megfelelő nagyságú legeltető sem állt rendelkezésre. Tehát bár nagy területet foglaltak el Ázsiában, de egyik sem volt olyan gazdag kincsekben és legelőkben mint a Magyar Királyság.  A Magyar Királyság bányászati kincseivel is tisztában voltak, amely arany- és ezüstbányák Erdélyben és Börzsönyben helyezekedetek el. Tehát megvolt minden okuk nekik, hogy a Kárpát medencét válasszák célponttul. Az Egyiptomban is megtalálható kincsekben felhasznált aranyról kiderült, hogy azok Erdély aranybányáiból valóak.  1992 -ben adta el - a nép tudta nélkül -  a magyar kormány a Börzsönyben található aranybányának bányászati jogát egy Kanada -i cégnek.  A világ legnagyobb aranybányái a Kárpát medencében találhatóak ma is, melynek minőségének nincs párja, ami hatalmas kincs lehetne Magyarország számára, de szokás szerint ezt is elherdálta a Magyar Kormány. Ezt pedig nem lehet II. András adakozásához hasonlítani.

1241 decemberében halt meg a nagy kán, de Batu Kán majd csak 1242 tél/tavasz fordulón vonul ki az al- Dunánál, majd elfoglalja Bulgáriát és 1245 -ig ottmarad. Tehát nem igaz az, hogy a nagy kán halála miatt vonult volna ki, mert akkor kivonták volna a többi hadjárat során is. Batu kán 500 ezres sereggel érkezett meg a Kárpát medencébe jelentős veszteség nélkül. Bejárták a Kárpát medencét, felégettek, leromboltak sok falut, de a lakosságot nem találták, mert azok bemenekültek és elbújtak a környező erdőbe, barlangokba. A falusiaknak nem volt mit veszíteni, mert az életvitelük nem olyan volt mint a városiaknak, akik a kereskedelemből éltek meg (nagyobbrészt zsidók). Ezek a városiak féltették a felhalmozott vagyonukat, melyet eszük ágában sem volt otthagyni, és a védett vár védelmébe vissszahúzódni, ezért hullottak el sokan a kapzsiságuk miatt. Ennek okán terjedt el az a téves nézet, hogy 100 ezrek vesztek volna oda, ugyanis a  túlélők eltúlzott beszámolója erre engedett következtetni. Bár a tatárok végigdúlták az egész Kárpát medencét, de se egy várat, de még egy erődöt sem tudtak elfoglalni. A muhi csatát bár IV. Béla elvesztette, de Batu Kán seregének ez a győzelem  hatalmas véráldozatába került. A csaták nagyságát egy úti beszámolóval lehet érzékeltetni, amelyet egy francia utazó "Plano Carpini" tett meg Mongóliában. Bár a nagy kán engedélyével utaztak, mégis feszített íjjakkal célozva állította meg őket egy lovas osztag, ugyanis a körút során eltévedtek a puszta közepén. Kérdezték, hogy ugyan mi szükség van erre  a semmi közepén? Mint kiderült, 2 különböző nagyságú temető szélén haladtak: a nagyobba külön kellett temetni azokat, akik a Magyarországi hadjárat során estek el, és a mellette lévő kissebbe, az összes többi hadjáratból elesetteket. Ez a történet ha minden igaz a "Nemzet és emlékezet sorozat" Tatárjárás című könyvben található meg. Időközben megtaláltam máshol is: MEK. De nem Rubruk Willelmus -tól van a történet, ahogy Szántai elmondja.  Az eredeti így szól:"(14) A tatárok földjén két temető van: az egyikben hantolják el a kánokat, a vezéreket és az összes nemesurakat; bárhol érje őket a halál, ha lehetőség kínálkozik rá, ide hozzák őket. Sok aranyat és ezüstöt temetnek el velük. A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat*. Ezeket a temetőket senki sem meri megközelíteni az ügyeletükre rendelt őrökön kívül. Ha valaki odamegy, elfogják, kifosztják, megverik, és jól elbánnak vele. Így mikor mi mit sem tudva beléptünk a Magyarországon meghaltak temetőjének területére, ránk rontottak, és meg akartak nyilazni. De mivel követek voltunk, és nem ismertük az ország szokását, szabadon engedtek.".

Szent Erzsébetről majd írok később.