II. András és Szent Erzsébet küldetése

A keresztes hadjáratokról, ha olvasunk bármilyen könyvben, láthatjuk, hogy már ott sem voltak túlzottan sikeresek. Ezeknek a keresztes hadjáratoknak a célja az lett volna, hogy visszaszerezzék a Szent Földet.

Az 1. keresztes hadjárat vezetésére meg is kérték Szent László magyar királyt, de ő nem vállalta.

A 3. keresztes hadjáratban a magyar keresztesek Oroszlánszívű Richard vezetése alatt vett volna részt 1189 -ben, de keresztesek el akartak térni az eredeti haditervtől és meg akarták ostromolni Bizáncot. III. Béla király ezért nagy eréjjel lépett fel, s figyelmeztette a seregeket, ha Bizánc ellen támadást intéznek, a magyarok királyával gyűlik meg a bajuk. Hogy figyelmeztetésének nyomatékot adjon, a magyar kereszteseket nem engedte továbbvonulni a nemzetközi keresztes haddal együtt, ezért hazahívta őket.

A 4. keresztes hadjárat során Ince pápa 100 ezer gyereket akart küldeni a keresztes hadjárattal, mondván, hogy a muzulmánok hátha úgy meglepődnek a gyerekek ártatlánságától, hogy feladják a Szent Földet... az igazság az, hogy a gyerekek a velencei kalmárok kezei közé kerülve rabszolgakereskedelem áldozataivá lettek. A keresztes had nagy nehezen megérkezett ugyan, de jóval kevesebben, mint amennyire számítottak. Ennek ellenére sem volt elég pénz a keresztes had szállítására, de végül megegyeztek a velenceiekkel, hogy a szállításért cserébe megtámadják Zára várát, mert az Velence kereskedelmi versenytársa volt. Így indult el a keresztes had az akkori eszmével (eretnekek gyilkolása bocsánatos bűn a pápa áldásával) összhangban.  Ezért támadták meg a Dalmáciában elhelyezkedő Zára várát (Zadar), amit felgyújtottak és lemészárolták annak lakosságát. Szent Imre királyunk pedig ennek hallatán megrökönyödött, majd azonnali magyarázatot követelt a pápától, hogy mi szükség volt a Magyar Királyság területén elhelyezkedő, keresztény lakosság lemészárlására. A 4. keresztes hadjárat vezetésére felkérték még II. András édesapját, III. Bélát is, aki megigérte ugyan, de mindig halogatta, aminek feladata végül a II. András királyunkra hárult. A 4. keresztes hadjárat során Bizáncot felgyújtották, a császárt elüldözték, majd ezekután elérték a Szent Földet, ahol találkoznak az igazán kemény muzulmám lovagokkal, akik elsöprik a keresztes hadjáratot. Ezek a muzulmán lovagok nem semiták, hanem az irán-török népekből valóak, akik a szuvizmust vallották. A származásuk miatt a szuvizmust az iszlám világban üldözték. A nyugat európaiak időközben rájöttek, hogy hogyan is kellene a Magyar királyt eltávolítani a Kárpát medencéből. III. Béla király igéretét pedig II. Andrásnak kellett betartania. II. Andrásról pedig az akkori szerzetesek - csodálkozva - úgy írnak, mint aki nem felejt és betartja az igéretét, ugyanis ehhez a szerzetesek nem szoktak hozzá, a többi királyt illetően. II. András király rovására írják, hogy elpazarolta a királyi vagyont, kiürítették a kincstárat. Nem erről van szó. II. András nagyon is adakozó volt, ugyanúgy mint hajdanán Atilla királyunk is. Ha akarták volna, akkor a kincstárat egy pillanat alatt kiüríthették volna, de az 30 év alatt sem ürült ki. II. András kortársa Dzsingisz Kán volt. II. András nagyon is tudta, hogy veszélyt jelent a Magyar Királyságra, ugyanis Dzsingisz Kánra a világ úgy tekintett, mint az új "Dávid királyra" (zsidó királyi címet nem aggatnak ám akárkire!). II. András éppen ezért óriási terveket kezdett el szövögetni, ami rengeteg kiadással járt.

II. András még tartotta a kapcsolatot a Magna Hungáriával. Ennek biztosításához meg akarta erősíteni a Kunokat, hogy a jövőben is biztosítva legyen ez a kapcsolat, de ez sajnos nem sikerült IV. Béla korában. II. András hogy megerősítse a Szent Földet, várakat építtetett, majd elrendelte, hogy az ezüstbányák jövedelméből biztosítsák a jövőben is a várak működését. Ennek ékes példája Szíriában a Margati vár, ahol jelenleg is magyar régészcsoport dolgozik annak a feltárásában, helyreállításában, hogy később turistalátogatásra kész állapotban adják át . Itt  képzik ki a jövőbeni szír régészeket is.

1217 -ben az 5. keresztes hadjárat alkalmával II. András olyan fényes hatalmas hadsereggel jelent meg Szíriában, amilyet se előtte, se utána azóta sem láttak. A babiloni szultán, aki hatalmas területen uralkodott (Iraq, Irán, Egyiptom) vonta ki Jeruzsálemből hadait, mert híre ment II. András érkezésének. Tehát nem azoknak a szerencsétlen amatőr szájhős banda érkezésének híre, akiket Oroszlánszívű Richard, vagy Barbarossa Frigyes vezetett (utóbbi orrabukva beleesik a folyóba, melybe belefullad), vagy ráadásként IX. Lajos francia király, kit elfognak a muzulmán lovagok és kézről kézre adják a birodalomban.  A visszahúzódó babiloni szultán seregeit a szélsebes hadjárat legalább két helyen utoléri, ahol hatalmas győzelmeket arat. Az egyik a Tábor hegy, a másik a Nílus delta vidéke. Verbőczy István említi meg mellékesen a 3 -as törvénykönyvben, hogy ő még látott olyan oklevelet, melyet II. András állított ki a Tábor hegyen. Ehhez pedig el kellett foglalni a Tábor hegyi muzulmán erődöt. Innentől fogva található meg a magyar király címek közt a „Jeruzsálem királya” cím. Ezért történhetett meg az, hogy agyonhallgatták ennek a keresztes hadjáratnak a jelentőségét és turistaútként írják le a könyvekben.

 II. András keresztes hadjárata során egyre rosszabb hírek érkeztek otthonról, épp ezért vissza kellett fordulnia mihamarabb, mert a haza veszélyben volt. Útja során az Örmény király kereste fel azzal a kéréssel, hogy a lányához adja hozzá II. András fiát Endrét. E szerződés szerint pedig az Örmény királyság a Magyar Királyság alá tartozott. Útja során kereste fel Igonémi szeldzsuk török szultán is, és ő is arra kérte meg, hogy adja hozzá egyik lányát, cserébe felveszi a kereszténységet, úgy, hogy elveti az iszlám vallását, mely tett halálos bűn az iszlám valláson belül. Ezt a római pápának küldött leveléből ismerjük. Igen ám, de II. Andrásnak már nem volt több lánya, melyet feleségül adhatott volna, így esett a választás testvérére, Margitra. Ekkoriban akarták Igonémi szeldszuk török szultánt megválasztani Bizánci Szultánnak, melyet maga a római pápa vétózott meg ugyan, de ez csak II. András közbenjárásával sikerült elérni. (Megj.: a szeldzsuk törökök a rokonaink és nem az oszmán törökök). (az akkori Bolgár királyhoz is hozzáadta egyik lányát)

A Magyar Királyságnak társországai is voltak: Dalmácia, Szerbia, Horváthország, Bulgária és a Kijev -i Fejedelemség. A Kijev -i Fejedelemséget ekkor II. András fia, Kálmán kormányozza. Ezek a királyságok és fejedelemségek inkább tartoztak a Magyar Királysághoz, mint a római pápaság fennhatósága alá, mely semmilyen védelmet nem biztosított számukra a behatolók ellen. Ennek ellenére mindig is akadtak rebellisek, akik többre vágytak. II. András ahogy elhagyta a Kárpát medencét, Szerbia megtámadta Horvátországot a pápa bíztatásával és jóváhagyásával, így került Horvátország Szerbia fennhatósága alá gyarmatként, majd váltak pápai hűbérré. Az 5. keresztes hadjárat során a pápa álltal megbízott bérgyilkosok 3 -szor próbálták meg eltenni láb alól II. Andrást. Mire II. András hazatért, egy feldúlt, kifosztott Magyar Királyság képe fogadta. II. Andrásnak 17 év alatt sem sikerült a korábbi állapotokat visszaállítani.

A Mongol - Tatár Birodalom tele volt sivataggal, köves pusztával: Egyiptom, Kis Ázsia, Mezopotámia, Kaukázus, Belső Ázsia. Ezeken a területeken megfelelő mennyiségű élelmet nem lehet biztosítani, de még megfelelő nagyságú legeltető sem állt rendelkezésre. Tehát bár nagy területet foglaltak el Ázsiában, de egyik sem volt olyan gazdag kincsekben és legelőkben mint a Magyar Királyság.  A Magyar Királyság bányászati kincseivel is tisztában voltak, amely arany- és ezüstbányák Erdélyben és Börzsönyben helyezekedetek el. Tehát megvolt minden okuk nekik, hogy a Kárpát medencét válasszák célponttul. Az Egyiptomban is megtalálható kincsekben felhasznált aranyról kiderült, hogy azok Erdély aranybányáiból valóak.  1992 -ben adta el - a nép tudta nélkül -  a magyar kormány a Börzsönyben található aranybányának bányászati jogát egy Kanada -i cégnek.  A világ legnagyobb aranybányái a Kárpát medencében találhatóak ma is, melynek minőségének nincs párja, ami hatalmas kincs lehetne Magyarország számára, de szokás szerint ezt is elherdálta a Magyar Kormány. Ezt pedig nem lehet II. András adakozásához hasonlítani.

1241 decemberében halt meg a nagy kán, de Batu Kán majd csak 1242 tél/tavasz fordulón vonul ki az al- Dunánál, majd elfoglalja Bulgáriát és 1245 -ig ottmarad. Tehát nem igaz az, hogy a nagy kán halála miatt vonult volna ki, mert akkor kivonták volna a többi hadjárat során is. Batu kán 500 ezres sereggel érkezett meg a Kárpát medencébe jelentős veszteség nélkül. Bejárták a Kárpát medencét, felégettek, leromboltak sok falut, de a lakosságot nem találták, mert azok bemenekültek és elbújtak a környező erdőbe, barlangokba. A falusiaknak nem volt mit veszíteni, mert az életvitelük nem olyan volt mint a városiaknak, akik a kereskedelemből éltek meg (nagyobbrészt zsidók). Ezek a városiak féltették a felhalmozott vagyonukat, melyet eszük ágában sem volt otthagyni, és a védett vár védelmébe vissszahúzódni, ezért hullottak el sokan a kapzsiságuk miatt. Ennek okán terjedt el az a téves nézet, hogy 100 ezrek vesztek volna oda, ugyanis a  túlélők eltúlzott beszámolója erre engedett következtetni. Bár a tatárok végigdúlták az egész Kárpát medencét, de se egy várat, de még egy erődöt sem tudtak elfoglalni. A muhi csatát bár IV. Béla elvesztette, de Batu Kán seregének ez a győzelem  hatalmas véráldozatába került. A csaták nagyságát egy úti beszámolóval lehet érzékeltetni, amelyet egy francia utazó "Plano Carpini" tett meg Mongóliában. Bár a nagy kán engedélyével utaztak, mégis feszített íjjakkal célozva állította meg őket egy lovas osztag, ugyanis a körút során eltévedtek a puszta közepén. Kérdezték, hogy ugyan mi szükség van erre  a semmi közepén? Mint kiderült, 2 különböző nagyságú temető szélén haladtak: a nagyobba külön kellett temetni azokat, akik a Magyarországi hadjárat során estek el, és a mellette lévő kissebbe, az összes többi hadjáratból elesetteket. Ez a történet ha minden igaz a "Nemzet és emlékezet sorozat" Tatárjárás című könyvben található meg. Időközben megtaláltam máshol is: MEK. De nem Rubruk Willelmus -tól van a történet, ahogy Szántai elmondja.  Az eredeti így szól:"(14) A tatárok földjén két temető van: az egyikben hantolják el a kánokat, a vezéreket és az összes nemesurakat; bárhol érje őket a halál, ha lehetőség kínálkozik rá, ide hozzák őket. Sok aranyat és ezüstöt temetnek el velük. A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat*. Ezeket a temetőket senki sem meri megközelíteni az ügyeletükre rendelt őrökön kívül. Ha valaki odamegy, elfogják, kifosztják, megverik, és jól elbánnak vele. Így mikor mi mit sem tudva beléptünk a Magyarországon meghaltak temetőjének területére, ránk rontottak, és meg akartak nyilazni. De mivel követek voltunk, és nem ismertük az ország szokását, szabadon engedtek.".

Szent Erzsébetről majd írok később.

Miért is Világosság?

Miért pont Világosság? Kérdezhetném akár magamtól is....

Tulajdonképpen ezt a címet adtam azoknak a DVD -knek, amelyekre kiírtam az általam fontosnak vélt videókat, előadásokat, filmeket, melyeket érdemes megnézni ahhoz, hogy megismerjünk igaz múltunkat, jelenünket és épp ésszel megértsük, értékelni, bírálni tudjuk a most folyó eseményeket hazánkban. Fontos része jelenünknek a múlt ismerete, amit történelem órákon tanultunk - volna. Mert észre kell vennünk, hogy az meg lett szűrve, át lett alakítva az akkor hatalmon lévők igényeinek. Én itt nem csak a Habsburgokról, vagy a szocialista időszakról beszélek, hanem ez volt a helyzet mindig is.

Tehát amit tanultunk, érdemes továbbra is észben tartanunk, de nem szabad mindent elhinnünk. Újra meg kell tanulnunk mindent válogatott forrásokból, lehetőleg a legfrissebb előadásokból, tanulmányokból, kutatásokból. Én ezt próbálom átadni a blogon keresztül. E sötét időkben keresnünk kell a kifelé vezető utat a világosság fele. Én a blogomban erre a távoli fénypontra mutatok, remélve, hogy idővel mindenki megtalálja az oda vezető utat. Ennek szellemében, ezen az úton, új tudást, ismereteket kell szereznünk, nem csak a történelemről, hanem olyan dolgokról, melyeket az iskolában nem oktatnak, vagy nem abban a formában ahogyan kellene.

Érzésem szerint a magyarság egy részének van még olyan tudása, tapasztalata, melyet a jelenlegi "tudós", vagy "kutató" társadalom nem ismer. Ősi bölcsességről beszélek, melyek olyan tapasztalatokról szól, amelyet több ezer év alatt szereztek meg őseink és vérüket áldozták, hogy megtartsák azt. Ne menjen ez veszendőbe!

A jelenlegi ismereteimben a vallás is szerepet játszik, de meg kell mondanom én nem vagyok vallásos. A magyarok keresztényként tértek vissza a Kárpát medencébe a Tarim medencéből kiindulva. Csaba királyfi útja oda vezetett, mert apja, Atilla királyunk vállalását teljesíteni kellett. Ezekben az időkben még nem neveztek minket magyarnak. Sok más nevünk volt: szkíta (görögből vett, jelentése: lovasijjász, ebből alakulhatott ki a legendákból ismert kentaur, mert a magyarok úgy tudtak harcolni, hogy külső szemszögből nézve szinte egybenőttek a lóval), szittya, hun, avar, sumér, pártus. Bár őshazánkról van szó, egyszerre több helyen is jelen voltunk.
Tarim medencében továbbra is élnek rokonaink, az Ujgur -ok. Kinai elnyomás alatt.
Etruszk rokonainkról se feledkezzünk meg, akik a Kárpát medencéből származtak el és a mai Észak Olaszországban, azaz Etrúriában telepedtek le, ahova vitték magukkal műveltségüket, tudásukat és megalapozták azt a kultúrát, amit egyébként a rómaiaknak tulajdonítunk. Az etruszkok nyelvéből a latin, a latinból az Olasz, a Spanyol, a Portugál, és a Francia nyelv alakult ki.

Őseinknek tekinthetjük a pártusokat, és a sumérokat is. Az évezredek alatt rengeteget vándoroltunk, ezzel lehet magyarázni azt, hogy ennyi helyen megfordultunk. Épp ezért találtak olyan kúltúrákat, amelyeket a helyi lakossággal nem lehet megmagyarázni. Én azt mondom elköltöztek.

Az ázsiai Szkítiából 7 törzs vérszerződést köt és eldöntik, hogy elmennek az Eufrátesz folyó határába birodalmat alapítani, ahol Arszak nemzetségéből fognak választani maguknak uralkodót. Így alakult meg a Párthus Birodalom. A pártusok (ügy pártolói, vagy elpártolók, elszakadtak) kr. e. 247 -től kr. u. 227 -ig uralkodtak valahol a jelenlegi Iraq, Irán, Jordánia területén, de a Római Birodalommal közösen elfogadott állandó határ az Eufrátesz volt, ami időközönként kitolódott a Földközi tenger fele. Minden új római császár megkapta az előző intelmei közt ezt is: "az Eufráteszt ne lépd át!". Mivel ezt páran nem tartották be, meg is lett az eredménye.

A Pártus Birodalom ezalatt az időszak alatt tette lehetővé a kereszténység kialakulását. Előkészítették Krisztus eljövetelét, hogy az lehetővé váljon és mikor ez lehetővé vált, később el tudjon terjedni. Jézus feltámadása után szólítja meg András apostolt és kéri meg, hogy menjen Szkítiába tériteni. András visszakérdez: Na de melyikbe? Jézus válaszol: A mieinkbe. András apostol nem kérdez vissza, elmegy és átlépve a Dunát a Kárpát medencébe megy téríteni. Ezek szerint Jézus a Kárpát medencében nevelkedett. Az apostolok először Keletre mennek, de nem téríteni, hanem az örömhírt adják át. Mivel ekkor a Római Birodalom és Judea üldözi a kereszténységet, az apostolok a Párthusoknál találnak menedéket. Csak ezután mennek el téríteni. Bertalan apostol Örményországba, Tamás apostol Pártiába (igen, ua) és Indiába, ahol később meghal, András és Fülöp apostol pedig Szkítiába megy téríteni.

Az avarok, akikről tanultunk, szintén az őseink közé tartoztak. Feltehetően azonosak a var -hunokkal, uar -hunokkal, akik kb. Afganisztán, Pakisztán, Baktria és India belső részén uralkodtak (??). Láthatjátok, hogy rengeteg elnevezést használhatunk őseinkre, de ez ne zavarjon senkit, mert most is így van: ahány nyelv, annyi elnevezés.

Jézus megígérte Péter apostolnak, hogy őrá fog épülni az egyház. Ez akkor következett be, mikor Atilla királyunk a seregével Rómáig hatolt, ott Róma püspöke járt elé és kérte, hogy kímélje meg Rómát. Ennek ismert más színezetű formája is, de a lényeg ugyanaz: Jézus Krisztus álltal küdött angyal szállt le Atilla király elé és kérte, kímélje meg Rómát, mert apostolok csontjai nyugszanak benne, cserébe hosszan tartó királyságot ígér az ő nemzetségének a Kárpát medencében (Ez meg is történt, 300 évig uralkodhatott a Turul, azaz Árpád nemzetség). Ekkor lett Róma püspöke pápa Atilla király álltal, és így született meg a római pápaság, ahogy azt korábban Krisztus megigérte Péter apostolnak.  Szent István királyunkkal kezdődően a magyarság küldetése az volt, hogy az Európában élő népeket megtérítse a keresztény hitre és megtartsa azt. Éppen ezért voltak a magyar királyok apostol királyok pápai jogkörrel: római pápa nem szólhatott magyarország belügyeibe, magyarországi püspökök nem írhattak levelet rómába a király jóváhagyása, megtekintése nélkül stb. Előfordul a történelem során, hogy egy királyunknak kellett visszahelyezni a "római" pápá -t Rómába, mondván római pápának Rómában a helye és nem máshol.
Párhuzamot lehet vonni Krisztus keresztrefeszítése és a Magyarság megpróbáltatásai közt. Ezt a nézetet Szántai Lajos adja elő "A magyarság keresztútjára" című előadásában, amelyet majd később berakok és részletezek.

Kezdjük ott az érvelést, hogy szerintem a magyar őseink célja mindig is az volt, hogy átadjuk az álltalunk megszerzett tudást más népeknek. Sok ősünk sajnos meg is fizette az árát. Képzeljük el ezt kb. úgy, hogy ennek szellemében most kimennénk a cigányok közé élni, hogy kultúrára, mezőgazdaságra, erre-arra oktassuk őket. Én biztos nem mennék ki. Hozzá kell tenni, hogy az őseink több hatalommal, erővel, támogatással rendelkeztek, mint mi most. Most mi a puszta életben maradással küzdünk ugyan, de a jövőben ez lesz a megoldás a problémára.

Ordas gondolatiam közt az is szerepel, hogy a most rikácsoló média szereplőket egybe kéne zárni a cigánysággal, ha már ennyire okosak a helyzetüket illetően, hátha sikerre viszik a nevelést és gyakorlatba ültetik az elméletüket, és ide zárnám be vezető politikusainkat élén Gyurcsánnyal... mondván mit nekik a zárka?

A jelenlegi kutatások szerint őseink a népességrobbanás miatt kényszerültek arra, hogy folyamatosan keletnek vándoroljanak a Kárpát medencéből, amíg el nem érték a Csendes óceánt. Huzamosabb időre "Kínában" telepedtek le az ázsiai Hunok, ahol átadták addigi műveltségüket, tudásukat az ott élő "kínaiaknak". Japánban rokonaink telepedtek le, akik a későbbi beköltöző ázsiaiakkal keveredtek (a japánok ezt tudják, de valamilyen oknál fogva titokban, magánügynek tartják). Később az ázsiai hunok kettészakadtak északi és déli "csoportra". A "déliek" folyamatos támadásai miatt épült meg a Kínai Nagy fal (azthiszem ők az Ujgurok ősei). Az "északiak" a Bajkál tó környékén telepedtek le. Idővel az "északiaknak" a kialakuló szárazság miatt kellett nyugatnak vándorolniuk az Aral tó környékére.  A fehér hunok később délnek indultak. Ők voltak a  Kusánok és a Heftaliták,  akiket a var/uar hunokkal azonosítanak (??). Jelenleg is 30 millióan vallják magukat hun leszármazottnak, akik Radzsasztánban élnek (innen a maharadzsa név). India történetéhez még hozzátartozik Sákja Muni Buddha (Buda), aki szkíta származású volt (india: sákja, perzsia: saka, görög: szkíta ugyanaz). Ő hozta létre a Buddhizmust. Egy másik csoport nyugatnak ment, akik a Kaszpi tenger déli részét hódították meg. A Párthus birodalom akadályozta meg a Római Birodalom terjeszkedését India fele és tette lehetővé a kereszténység megerősödését. Amikor Ázsiában mind a 4 birodalomban (Római, Párthus, Kusán, Kínai) nyugalom és béke volt, jöhetett létre az első selyemút. Tulajdonképpen a Kusánok küldtek követet és kérték meg a Párthusokat, hogy biztosítsák a selyemutat. A Kaukázus környékéről indultak el a fekete hunok a Kárpát medencébe, ahol létrejött a Magyar királyság, ami biztosította, támogatta Európa fejlődését. Ezek a hódítások (nem leigázás!; a nőket is meghódítani kell, nem lerohanni) nem mindig voltak egyszerűek és békések. Sok háborút kellett ehhez vívnunk, és sokan oda is vesztek.

A történelemben tanult és magasztalt nagy birodalmak, mint például a Római Birodalom hódító természetű és terjeszkedő volt. Sikereit úgy érte el, hogy kiírtotta a helyi lakosságot és csak azokat hagyta meg, akik behódoltak (Maga Caesar írta a naplójába, hogy már 1 millió keltát ölt le). Ha azt hisszük, hogy a globalizáció csak a mi korunkra jellemző, akkor vakok vagyunk, ugyanis ez már a Római Birodalom sajátja volt. Minden elfoglalt városba egyforma építményeket emeltek: a fórum, a piac, fürdő ...stb. Szántai Lajos így mondja a "Jézus Krisztus kora és a Párthus Birodalom" című előadásában: "Végy egy mintát és tojd tele vele a Föld nevű bolygót! ... ez betegség...ez globalizáció...és ezt nevezzük magas kúltúrának!"
Gondolom érzékeljük, hogy csak azok a népek maradtak fenn, akik kiírtották a többi népet: achamenida perzsák, szaszanida perzsák, kínaiak, rómaiak stb. Az angolok, hollandok, franciák, spanyolok sem voltak ám különbek, mit gondoltok, miért beszélik oly sok helyen ezeket a nyelveket? Erőszak útján nem csak hittérítés folyt ám. Aki behódolt, elfelejtette nyelvét, kultúráját, identítását, hovatartozását, nemzetét, országát, szabadságát, jövőjét, múltját, azaz mindenét. Ezért nagy szó még mindig, hogy a magyarság képes volt mindezt megtartani, történjék bármi.

A késői középkorban idővel az európaiak öntudatra ébredtek és a terjeszkedési és függetlenségi óhajukat a Magyar királyság léte akadályozta. Az a 6 keresztes hadjárat ami a Szent föld visszaszerzésére indult, magyar segítség, vagy irányítás nélkül kudarcra voltak ítélve.  Csak II. András király álltal vezetett 5. keresztes hadjárat tekinthető sikeresnek a szent föld visszaszerzésére, amelyet majd később részletesen tárgyalok.

A római pápa és Bádenberg Frigyes (Harcos Frigyes) szövetkeztek Batu kánnal Mongol-Tatár birodalom kánjával, hogy lerohanják több oldalról a Magyar Királyságot. 1241 -ben ez kudarcba fulladt: a Batu Kán hadseregét olyannyira megvertük, hogy a Mongol Birodalom alapjaiban rendült meg, és onnantól kezdve csak hanyatlottak. A Mongol történelem könyvekben így van leírva. A Magyar királyság szüntette meg a pápai hűbért és vette szárnyai alá azon területeket, mely most  Szlovénia, Albánia, Horvátország területe . Aztán később a törökök támadtak hazánkra, ami nagy nehezen csak velencei támogatással sikerült. Hunyadi János és Mátyás királyunk korában sokáig ellenálltunk a törökök támadása ellen.
(ezt majd később részletezem)

"Meghalt Mátyás király, oda az igazság!" gondolom hallottátok már ezt. Most kérlek titeket, hogy vegyétek ezt szó szerint! 1490 után fedezték fel Amerikát hivatalosan a történelemkönyvek szerint. Én azt mondom, hogy már az előtt is ismerték létét, csak addig nem volt szabad felfedezni, de ez 1492 -ben lehetővé vált. Szabad utat kapott a gyarmatosítás, rablás, fosztogatás, mészárlás a Pápák jóváhagyásával. A pokol ezek után jóformán elszabult: például a Spanyol konkvisztádor, Cortez - Habsburg Károly jóváhagyásával - 10 millió Aztékot szabályszerűen lemészároltatta mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. 40 millió amerikai indiánt mészároltak le  pár száz év alatt a bevándorló angolok a 19. századig, amiből időközben megszületett az Amerikai Egyesült Államok. Nemcsak kincseket vittek magukkal, de időközben a rabszolgakereskedelem is megindult Afrikából kiindulva, és amikor már ez se volt elég, felfedezték a világot, majd vérszemet kaptak és rátették a kezüket mindenféle szigetre, területre, tartományra, annak kincseire. A mértéktelenség még ezzel sem ért véget, de kár lenne ragoznom, mert ugyanez érvényes a mi világunkra, de most már olyan erők uralkodnak, melyek megbújnak a háttérben és nem ismerjük fel őket, csak a bőrünkön érezzük azoknak mocskos kezeiket.

Hát ez volt a magyarság keresztútja mindezidáig. A megróbáltatások kora lejárt. Nincs más hátra, csak fel kell támadni. De ez magától nem fog menni. Tenni kell érte, fel kell nyitni az emberek szemét, hogy világosság gyúljon bennük.

Meg kell említenem még egy bizonyos dokumentum filmet, melynek ismeretével leesik az állatok és ráébredtek, hogy milyen gonosz világban élünk, még akkor is, ha az ott szereplő események, vagy feltételezések, elméletek nem állják meg a helyüket a jövőben. Ez a Zeitgeist. Ennek a magyar fordítása annyit tesz, hogy korszellem. A kor szelleme az, amiben most élünk, nem látunk, nem értünk, vagy félreértjük. Drábik János is ismerteti a saját teóriáját, amely nem feltétlenül egyezik meg a Zeitgeistel.

Előrebocsátom, hogy saját kútfőből írtam az előző dolgokat ellenőrzés nélkül, ezért lehetnek tévedéseim, amit majd a jövőben korrigálok.

Voltak már korábban hozzászólásaim bizonyos cikkekhez, melyeket elolvashattok, megnézhettek, hogy kialakuljon a saját új nézetetek erről a világról, melyről azthiszitek, hogy ismertek. Az alábbi linkekből ki tudtok indulni, ahol már tűztem be korábban további linkeket.

Egy Index cikk, ahol régészeti leleteket találtak és kavarnak az időpontokkal, ami a Kitalált Középkorral kapcsolatos. Itt találjátok meg a további linkeket.

Tesóm blog betűzése, melyet nem tudom minek tett be, de én írtam hozzá kommentet. A Yotengrit -ről szólna.